Nyaralás

Hétfőn érkeztünk családilag a Hotel Fortunába. Szobafoglalást követően azonnal a szomszédos fürdőbe vetettük magunkat, ahol hamar megállapítottam, hogy nem ez lesz az én kedvenc csúszdaparkom, lévén az érkező medence a maga kb. 25-26 fokával nekem hideg. A gyerekek azért élvezték.

Kedden Henrikkel reggeli után ismét átvonultunk a fürdőbe, kis csúszdázás után elmentünk a strandfocipályára. Kis idő elteltével csatlakozott hozzánk két fiatal, és játszottunk egy meccset. Sikeresen össze is rúgtunk a labdára az egyikükkel, ami akkor épp csak egy kicsit fájt. A szokásos fél perc szünet, megrázom, oké, mehet tovább. Előfordul ilyen majdnem minden héten a teremben is. Henriket is pofánverte a labda egyszer, az is kb. hasonló volt. Fogad, orrod megvan, mehet. De nekem ez a sérülés estére jól be is dagadt. Ma értünk haza, még mindig dagadt, és még mindig nem nagyon tudom mozgatni a jobb lábamon az ujjaimat. A mai balesetin elkövetett röntgen szerint szerencsére nincs törés vagy repedés, csak egy jó kemény kis zúzódás. Fájni nem fáj alapesetben, csak erősen duzzadt, és ha hajlítani akarom a lábujjaimat, akkor recsegnek-ropognak és fájnak. Kenegessem, majd elmúlik. Oké.

Szerdán reggel csúnya volt az égbolt, „átruccantunk” (120 km) Szegedre az új csúszdaparkba. Na, ez tényleg király. Eddig a debreceni volt az ország legjobb csúszdaparkja számomra, de el kell ismerni, hogy a szegedi tényleg jobb. Bár a kültéri csúszdák illesztése már hagy némi kivánnivalót maga után. Konkrétan kiszakadt rajtuk a fürdőgatyám - kuka, másnap vesz új - és a hátamon is lett némi sérülés. Igaz ezek a csúszdák a régi strand részei, így már nem mai darabok, mint az új komplexum mellette, de azért akkor is.

Este a csajok nyitvahagyták a mi szúnyogháló nélküli ablakunkat (hely hiányában 2 külön szobában aludtunk), így éjjel avval keltett a Henrik, hogy nem hagyja aludni az a repkedő madár, és avval a lendülettel - hajnali négykor - átviharzott a csajszobába. No persze nem madár volt az, hanem egy denevér. Kicsit hajkurásztam az ablak felé szegénykémet, amit eleve nem volt egyszerű kinyitni. Na és akkor itt jut eszembe néhány dolog a 4 csillagosról. Az ablakot bukóról kinyitni olyan 3 perces nyomkodós-erőszakolós művelet volt. A fürdőben állandóan enyhe csatornaszag uralkodott, a klozetdeszka folyamatosan félrecsúszott - ez gondolkodás közben ébresztőleg hat -, a tükörben az egyik égő ki volt égve, a szobaajtónk egyáltalán nem nyílt ki a mágneskártyával (csak kulccsal), a szobaszéfünk pedig gyárilag zárva volt. Zsuzsáék szobájában pedig az HBO-nak nem volt hangja.

És még egy apróság. Minden szobában ott a net, ám vajon mit ér? Első este nem tudtak a Zsuzsának kábelt adni, mert sajnos elfogyott! Az egymás elleni honfoglalásnak evvel lőttek, mert a mobilneteink sem mentek térerő hiányában (telefonálás is szinte csak kültéren, de erről nem a szálló tehet). Na öccse ezt add össze, kb. 500 forintos kábel, de nincs! Olyan 20 szoba van összesen, ennyi kábelt kellene beruházni, hogy minden szobára jusson legalább egy (mivel egy szobában egy netlyuk van a falban). És feltételezem, nem mind a 20 szobában igényeltek kábelt, például mi sem kértünk a másik szobába, mivel én vittem magammal a sajátomat, így evvel nem volt gondom. A net sebessége a modemes korszakot idézte, nem volt 2 mega sose. Alapvetően ez egy egész jó szálloda, csak ez a feltűnően sok kis apró dolog elmaradhatott volna. No, de a lényeg, hogy a denevért aznap este végülis kitranszportáltam a teraszra.

Csütörtökön még elvoltunk a strandon Henrikkel, bár a csajok már ki sem jöttek. Este már éreztem, hogy nem csak a lábam gázos, de szarrá van égve a hátam is, folyik az orrom, és belázasodtam. Péntek reggel fizettünk, majd távoztunk Szeged irányába. Gondoltam, majd a patikában veszek ezt meg azt a bajaimra. Ahha biztos, augusztus 20. van. Frankóca. Szegeden is bejelentkeztünk a szállásra, kerestünk ügyeletes patikát, persze sikertelenül (mégsem az volt az ügyeletes). Na sebaj, irány a már előzőleg meglátogatott ország legjobb csúszdaparkja. Hát így fájó lábbal és háttal, megfűszerezve mindez enyhe hőemelkedéssel és folyamatos orrfújással azért nem is olyan jó.

Az eredeti tervben még szombaton is a szegedi csúszdapark szerepelt, de családilag úgy döntöttünk, hogy ahhoz túl drága, hogy ne élvezzük ki teljesen. Ehhez mondjuk tudni kell, hogy Henrik ugyan bármilyen kamikaze csúszdán lejön, de a lába még nem ér le a szegedi fogadómedencékben (sem). Ugyan már biztonsággal el tud úszni a csúszda végétől, csak sajnos még túl lassan, egyszóval ott kell lenni a vízben és pár tempó után gyorsan el kell cincálni Őt a csúszdák végétől, nehogy a nyakába essen a következő 120 kilós vendég. És hőemelkedéssel tarkítva a 28 fokos víz is roppant hideg tud lenni.

Sajnos nem volt igazi nyár a héten, szinte minden reggel erősen borongós, 22-23 fokkal indult. Erősen megfáztam és strandfocis sportbalesetben komolyan zúzodott a jobb lábam. Ezektől eltekintve azért összességében jó kis hét volt.