Az Új Kutya Szövetség januári számában olvasható, Kozma Karcsitól:

Ma Magyarországon világszínvonalú kiskutyák is szép számmal születnek, de sajnos a fajta leáldozóban van. Mindez a „turáni átokra”, a magyarságot oly gyakran megosztó egymás közötti torzsalkodásra is visszavezethető, hiszen ha összefognának azok, akik pénzt, időt és fáradságot nem kímélve próbálják e nemes fajtát népszerűsíteni, valóban nagyot alkothatnának, ami hazánkat bernáthegyi-nagyhatalommá emelné.

Fogós ravasz kérdés ez manapság. A történet augusztus 31-én, vasárnap délután kezdődött. Az egy fontos momentum, hogy vasárnap délután. Anyuékhoz mentem kocsival valamiért, de ez nem fontos. Megálltam a közértnél és vettem valamit, de ez sem fontos. Innen, mármint a bolttól kb. 300 méterre van az Isaszeg vége tábla. Beültem az autóba, és indulás a tökegyenes, kihalt úton.

Tegnap a Zsuzsa későn jött volna haza a Suzukival, ami az Örsön várta. Hát nem jött vele haza. Olyan szinten kakukk lett az akkumuátor ebben a hidegben, hogy ma reggel még bebikázni sem tudtuk. Nem volt teljesen jó ez az akkumulátor, azt tudtam, de úgy gondoltam, hogy 1 hetet még kibír. Aztán az új tulajdonosa majd vesz bele magának.

Pár napja félszemű Jumurdzsákként közlekedtünk az i30-al. A bal oldali tompított fél éves korban történt cseréjét követően most a jobb oldali tompított - így egy év után - adta fel a további küzdelmet. Tegnap a túra után beközlekedtem a teszkóba, hogy beruházzak egy H7-es izzóba, mivel a gyári izzókészletben még véletlenül sem H7-es halogén van. Okos árukapcsolásként mindenféle izzó van itt egyesével, de a H7-es halogén csak és kizárólag készletben vásárolható meg. Sebaj, kell, most.

Tegnap kirándulni voltam a gyerekekkel az Isaszegi Természetbarát Klub novemberi kirándulásán. Pilisborosjenőről indultunk, és oda is értünk vissza tizen egynehány kilóméternyi túrázást követően. Henriknek ez már meg sem kottyan, és mivel Heni is régóta szokja az ilyen irányú kiképzést, különösebben már el sem fáradnak.

Ez megvolt? Hát érdekes egy történet, de persze ezt is osztani kell kettővel, mint Marsi Anikót a Fókuszban. Bár van elég erős valóság alapja, és akkor kérdem én, nem mindegy, hogy kitől jön a segítség? Mindig nagy a sírás-rívás a menhelyeken, hogy nincs pénz, nincs hely, nincs kaja, nincs semmi, és jaj szegény kutyák.

Ma Dabason jártam a Hyundai-Dabasnál, és a Suzuki Wagon R+ - Hyundai i10 cégautó csere nagyott lépett előre. Megírtuk az Adásvételi-szerződéseket. Némi pénzmozgást követően hátravan még a forgalomba helyezés és egyéb nyalánkságok, majd szomorú búcsút veszünk családilag a céges Suzukitól. Valaki másé lesz.