Mivel szombaton is munkanap volt (már akinek, ugye Marci?), hétvégém egyetlen szabadnapjának programja mi is lehetett volna más, mint az enyhe képzavarral küzdő Lábatlan 35 Teljesítménytúra a Gerecsében, a Teljesítménytúrázók Társasága szervezésében. Fél nyolc felé találkoztunk Marcival a szokott helyen, és meg sem álltunk a tatabányai autóbusz végállomásig. Illetve egy tatabányai benzinkútnál egyszer mégis, hiszen a múlt héten megfogadtuk, hogy saját térkép nélkül soha többet sehova. A kúton kapható egyetlen darab, 2007-es kiadású Gerecse térképet magunkévá tettük, majd a buszvégállomás mögötti utcában leparkoltunk.

Kézilabda ügyben megint kikaptunk a norvégoktól, ezúttal a junior női válogatott a hazai rendezésű Európa-bajnokságon, Győrben. Sajnos, a helyszíni tapasztalatok alapján csak annyit tudok elmondani, hogy teljesen jogosan. A félidőig totál partiban voltunk velük, de amit a magyar csapat minden buzdításunk ellenére a második félidőben előadott, az sajnos kritikán aluli. 9-10 kapufa, rengeteg technikai hiba, eladott labda, mellé, fölé, kapusba. Ha pedig véletlenül a mi kapusunkat találták el, és kipattant a labda, az soha nem a miénk lett, hanem a norvégoké, akik másodszorra biztosan nem hibázták el. Így nem lehet EB-t nyerni, még itthon sem.

Elég hálátlan, és kellemetlen feladat beszámolót írni egy olyan túráról, melyben sok köszönet sajnos nem volt. Elég régóta nyomjuk már a Marcival ezeket a teljesítménytúrákat, és ilyen szinten még soha nem kavarodtunk el, mint tegnap a Bükkben. Részben persze a mi hibánk, hisz az egy alapvető dolog, hogy saját térkép nélkül nem indulunk el, ám mi mégis megtettük. Bíztunk abban, hogy az előzetesen letölthető itiner szerint végig jelzett turista utakon fogunk haladni, sőt térképmellékletünk is lesz, illetve rendelkezünk már némi rutinnal is a terepen.

Mivel a miskolci kisvasút végállomásnál volt a rajt, igen korai, 5 órai keléssel indult a nap. Marci a 06.10-es vonattal érkezett az isaszegi állomásra, ezt követően még anyukámat vettük fel Tóalmáson. Neki pont kapóra jött egy olyan túra, melynek van nagyon rövid, 8.8 km-es változata is.

Igen korai keléssel indult a vasárnap, lévén 8 órára Parádfürdőre kellett érnünk, a Kisnyuszi Túraklub e havi programjára, és ez együtt járt a Mátra túloldalára kocsikázással mindenféle szerpentin utakon keresztül. Ezúttal Henrik fiamat sikerült rávenni a természetjárásra, no és útközben felvettük anyukámat is, aki megirigyelte a beszámolókhoz kapcsolt gyönyörű képeket.

A múlt héten jött egy dörgedelmes levél a K&H Bank Zrt. Problémás ügyfélkezelés osztályától: Felmondás előtti fizetési felszólítás. Már a feladón megakadt a szemem. Problémás ám a drága jó anyukád, az. Király lehet a marketingesük.

A történetet ott kezdeném, hogy jó 1-2 éve párszor T-Home-os reklámszemét landolt a postaládámban, Internet, kábeltelevízió és kábeltelefon ügyében. Akkor nem igazán foglalkoztam vele. Mostanság viszont elkezdtem számolgatni, és ugyanannyi pénzért, mint amit jelenleg fizetek az Invitelnek és a Rubicomnak, gyakorlatilag 25-ször gyorsabb Internetem is lehetne. Nosza, járjunk utána.

A szombati klubos Szentendrei túránk korai kelése, no és a hétvégi pihenésünk kapcsán csak 8 órakor találkoztunk Harman Marcival szokott helyünkön, a csömöri Auchan közelében, hogy ezúttal a Visegrádi-hegységben tévedjünk el. Eltévedni végül nem sikerült, de ennek a késői indulásnak lett még buktatója. Pár hibát ott követtünk el, hogy egyikünk sem olvasta el igazán pontosan a kiírást, nem terveztük meg a pontos megközelítést (csak odajutunk valahogy), illetve másképpen képzeltük el az útvonalleírást is.