Nem átok ez, faszverés

Az Új Kutya Szövetség januári számában olvasható, Kozma Karcsitól:

Ma Magyarországon világszínvonalú kiskutyák is szép számmal születnek, de sajnos a fajta leáldozóban van. Mindez a „turáni átokra”, a magyarságot oly gyakran megosztó egymás közötti torzsalkodásra is visszavezethető, hiszen ha összefognának azok, akik pénzt, időt és fáradságot nem kímélve próbálják e nemes fajtát népszerűsíteni, valóban nagyot alkothatnának, ami hazánkat bernáthegyi-nagyhatalommá emelné.

Ez azért így, egy igencsak diplomatikus megfogalmazása a dolgoknak, bár kétségtelen, hogy az egymás közötti torzsalkodásnak is van köze a fajta leáldozásához. A legfőbb ok azonban nem ez, hanem az évek óta tartó faszverés. Amit ma Magyarországon a fajtagondozó szervezet tesz, illetve pontosan, hogy nem tesz, azt sajnos nem lehet másnak nevezni, maximum semmittevésnek, nem törődésnek. Úgy kompletten. Én maximálisan el tudom fogadni, hogy valaki nem ér rá, nem akar, avagy nem tud foglalkozni egy bizonyos dologgal. Csak akkor vegye a kalapját, és viszontlátásra.

Számos tenyésztő honlapján is olvashatjuk, hogy így meg úgy imádjuk ezt a csodálatos fajtát. És ez vajon miben nyilvánul meg? Fogós, ravasz és egyben költői a kérdés, mert ez az óriási fajtaszeretet általában csak a saját kerítés vonaláig tart. Ott is csak addig, amíg a kutya tenyészértéket képvisel. Ha ez elmúlik, akkor megy a levesbe. Jó esetben eladásra kerül, rosszabb esetben a fehérje feldolgozóba. Így nyugodtan le lehetne cserélni a honlapi szövegeket, hogy így meg úgy imádjuk a saját kutyáinkat, egy darabig. De nem a fajtát. Tisztelet a kivételnek.

Lehet, hogy úgy gondolják, hogy a saját kerítésen kívüli dolgokat pedig intézze a fajtagondozó klub. Ami persze ma, Magyarországon nem más, mint egy fiktív gittegylet. Csak papíron létezik, és az évi egyszeri klubkiállításon kívül két parasztfűszálat nem tesz keresztbe a fajta érdekében. Ámbátor a klubkiállítás is csak azért kerül megrendezésre, hogy az évi klubgyőztes cím némi torzsalkodás árán gazdára találjon. Ha nem lenne túl nagy hiszti az elmaradása miatt, akkor már ez sem lenne. Legalább nem kéne néha a csomagtartóból serleget osztani, hogy más meg ne lássa.

Tenyésztési Szabályzat? Közgyűlés? Utódellenőrzés? Bíróképzés? Fajtamentés? Sumákolás esetén sűrű picsán rugdosás? Ugyan már drága barátom, hová gondolsz? Semmi, de semmi nincs, mint ahogy ennek az egész klubnak sincs semmi értelme, és az, hogy tulajdonképpen egy fajta gondozásáért lenne felelős, végképp siralmassá teszi a dolgot. Viszont alombejelentő és fedeztetési jegy igényelhető a klubelnöknél. Évek óta ennyi a klub specifikus információja, de ez is csak azért nem változik meg, mert ahhoz már meg kéne mozdulni. Ergo az az irányvonal, hogy a szukát lehetőleg kannal. Vagy, ha kifizeted a felülbélyegzett törzskönyvet, akár párosujjú patással is. Nem számít, mert senkit nem érdekel. Csak fizesd ki.

Az összefogás pedig valóban egy nagyon jó dolog lenne. Azonban minden összefogáshoz kell egy közös cél, és én úgy látom, hogy ilyet ma nagyon nehezen találnánk. Nem biztos, hogy sokan szeretnék maguk alatt vágni a fát. Tehát szerintem nem kell visszamenni Szent Istvánig a fajta leáldozásának okait keresve. Nincs semmiféle átok, és nincs ebben még woodoo mágia sem. Beleszarás van a dolgokba, jó magasról.