Made in Hungária

Tisztelt Publikum! Ha valami szar, azt ne tapsoljuk vissza felállva, mert attól sajnos nem lesz jobb. Viszont olyan visszacsatolást ad, hogy az előadók azt hihetik, hogy amit csinálnak, az egy remekmű. Pedig messze nem az, sőt.

Alapvetően nem lenne túl sok baj a József Attila Színházban bemutatott Made in Hungária darabbal. A prózai részek, az átkötések, a poénok rendben ülnek. De könyörgöm, ez egy két részes musical, melynek háromnegyed részében jobbnál jobb Fenyő-számok szólnak, melyeket el kell(ene) énekelni. Lehet, hogy a délután hármas kezdés okozta, de hogy a szakértő szavaival ecseteljem: „Nem jött át”, illetve „Nagyon kevés volt”.

Az első, aki nálam repülne a produkcióból, az maga a hangosító, népszerűbb nevén hangmérnök. Ha ennek a darabnak a zenei rendezője Novai Gábor, akkor javaslom üljön be a 15. sorba, és hallgassa meg a produkciót úgy hangilag. Az utolsó előtti sorban némely párbeszéd ugyanis egyszerűen hallhatatlan, de sebaj, erről még nem tehet. Az is teljesen rendben van, hogy amikor Fenyő Jerry Lee Lewisként sugall a színpad hátteréből, akkor nyakig van visszhangosítva a mikrofonja, de amikor saját számait énekli, legfőképpen a végső Made in Hungáriát, akkor könyörgöm, ez már iszonyú gázos. Azt a dolgot pedig, amikor a hangerő már egy kicsit több, mint amit a hangszórók elbírnak, azt úgy hívják, hogy torzítás, és roppant szarul szól. A Sokol rádióhoz szokott publikumnak viszont elmegy.

Az igazi és legnagyobb probléma viszont ott van, hogy a 8-10 énekes szereplőből mindösszesen 2 tud énekelni, plusz persze a Fenyő, de neki eleve el van cseszve a mikrofonja a nonstop visszhangosítással. Ilyen szar hanggal a Megaszar selejtezőjéből sem menne tovább szinte egyik sem. Felőlem akármilyen nagy név a szakmában a főszereplő Miller Zoli, a Fenyő számok mai előadása szimpla katasztrófa volt a részéről. Némely mellékszereplőről nem is értem, hogy miképpen goldolta ezt, mert ami nem megy, azt ne erőltessük, mert büdös lesz belőle. Egy három órás produkcióban 2-3 hamis hang még elmegy, számonként tíz-tizenöt viszont már nem.

Ezekért a dolgokért nem értem az előadás végi vastapsot és visszahívásokat. Ehhez persze elég lett volna, ha a Fenyő egymaga áll a színpadon, a többi sallang nem is kellett volna. Aki látta a filmet az tudja, hogy ez egy remek sztori, remek zenékkel, de amit ma láttunk az egy teljesen más dolog. Musical két részben, amelyben sikerül elcseszni a szinte lehetetlent. Szokták mondani, hogy szarból nem lehet várat építeni, de nekünk a várból is sikerül szart gyártani. Az, hogy a Fenyő az elmúlt 50 évben sok remek számot írt, tény. De ez önmagában sajnos kevés, mert azt hasonló színvonalon elő is kellene adni, ami nem nagyon sikerül. Röviden összefoglalva kettes alá, vagyis amolyan: Made in Hungária.