Gusztáv turistajelet fest

Április 3-án lesz az idei Isaszegi Csata Emléktúra, ám idénre a 45 km-es távnak új útvonalat jelöltünk ki. Sajnos az új útvonalon viszonylag kevés a jelzés, sőt pár ponton módosítani kellett, például a sárga sáv jelzés nemhogy jelentősen foghíjas, de a térképeken szereplő nyomvonal konkrétan be van szántva. Béla bejárta és elkészítette már az új nyomvonalat, sőt az új leírás is kész, már csak az hiányzott, hogy a terepet a leírásban szereplőre módosítsuk, vagyis fessük fel a hiányzó jelzéseket.

Nos, az első hibát ott követtem el, hogy kinyomtattam ugyan a szöveges leírást, de a munkahelyemen hagytam. A második hibát pedig ott, hogy le volt töltve a bejárandó útvonal a GPS-re, ám induláskor a már megszokott módon nulláztam a GPS-t, így a tárolt utak is repültek. A harmadikat pedig ott, hogy az OpenMaps helyett a TopoGuide térkép volt a GPS-ben, amin még véletlenül sem szerepelnek a turistautak - képzeletbeli - nyomvonalai. Ez azért volt necces, mert még sosem jártam arra, és így az maradt, hogy a Béla elmondta, hogy merre menjek a Marcival. Mintegy 6 km-es szakaszt kellett fejben megjegyezni, ráadásul úgy, hogy nem sok a támpont, lévén nekünk kellene felfesteni a támpontokat.

A Forró-forrás után tértünk le a sárga sávról, majd kb másfél km-t fehér pöttyöztünk végig, meg is találtuk az egyetlen felfestett zöld keresztet. Innen jó másfél km-en keresztül festettük szorgosan a zöld kereszteket, majd jött egy éles kanyar az útban. Én úgy emlékeztem, hogy egyenesen tovább a szántás szélén, Marci meg sehogy nem emlékezett, így festettük tovább egyenesen. Hát ez nagy hiba volt.

Azt mondjuk tudni kell, hogy tavaly szerintem egész évben nem dagonyáztam annyit, mint ezen a - végére - 18 kilométeren. Miután érzékeltük, hogy valószínűleg nem jól megyünk, leálltunk a festéssel, ezt még egy útponttal meg is jelöltem. Most mit csináljunk, a bakancsunk 8 kiló darabonként, lassan kezd sötétedni, a kocsi pedig még messze van. Hát akkor mára ennyit a festésről, de egyáltalán hol vagyunk? Kóvályogtunk egy keveset, többnyire a szántások szélén, bárminemű utat keresve. A vicc az egészben, hogy visszanézve a GPS logot, érintettük a zöld kereszt jelzés nyomvonalát is, és nyilván boldogok lettünk volna, ha fel van festve. De nem volt, mivel nekünk kellett volna felfesteni, így célbavettük az északnyugati irányt a kocsikhoz, és eldagonyáztunk még 3-4 km-t mindenféle szedett-vedett dagonyán keresztül, melyet útnak csúfolnak.

Szóval, lehet majd visszamenni 600 méteren leszürkíteni a rosszul felfestett zöld kereszt jelzést, és pótolni kell mintegy másfél kilométeren mindazt, ami kimaradt. Hát ez van.