Focikupa Budafokon

Henrikék ma Budafokon játszottak egy 8 csapatos focitornán, ahol 2 darab 4-es csoportban indultak meg a küzdelmek. Bár részünkről nem igazán indultak meg a fiúk, mert az első 2 mérkőzésen valami hihetetlen gyengén muzsikált a csapat. Henrik sem volt kivétel, gyakorlatilag elég közelről, a kapuból nézte a meccset. El tudod képzelni azt a helyzetet, amikor egy szülő a pálya szélén az arcát két kezébe bújtatja, miközben azt mondja, hogy ezt egyszerűen nem hiszem el. Mit csinálnak ezek a fiúk a pályán, gyerekek ébresztőőőőő, meccs van.

Például olyan gólt kaptunk, hogy az ellenfél a félpályáról a szabadrúgást a kapura ívelte, Henrik meg moccanás nélkül nézte, hogy a labda bepottyan a sarokba. Egyszerűen összekeverte a helyzetet egy közvetett szabadrúgással, vagy a berúgott bedobással, amikor ez érvénytelen lett volna. De ez sajnos gól lett. A hab a bénázási tortán a következő helyzet volt: Sehol az ellenfél, mi jövünk kidobással. Henrik odaadja a labdát a 4 méterre lévő csatárunknak - apropó, egyáltalán mit keresett Ő a saját 6-osunknál? - aki úgy gondolta, hogy visszapasszolja azt a Henriknek, ám egy érintéssel remekül átemelte a feje fölött, szépen és védhetetlenül be a saját kapunkba. Ellenfél a környéken nem volt, de mi mégis rúgtunk egy gólt magunknak.

Szóval, az első meccsen sima 2-0-ás vereség a fennt említett 2 góllal, majd a második meccset is hasonló színvonalon hoztuk. Tán egy ovis csapat is nyert volna ellenünk, mindenki egyedül akarta megoldani a helyzetet, semmi passzolás, semmi játék nem volt. Nevetséges gólokat kaptunk, elől pedig nem jutottunk el a kapuralövésig sem. Én még soha nem láttam ennyire rosszul játszani a fiúkat. Aztán a második meccs vége előtt 5 másodperccel találtunk egy gólt, így csak 2-1-re kaptunk ki. Nagyon súlyosnak nézett ki a folytatás.

Na, és akkor innentől kezdve elkezdtek a fiúk a normál kerékvágásban játszani. Nem tudom mi történt velük, de a 3. mérkőzéstől kezdve egy teljesen más KISE volt a pályán, akik végre játszanak, passzolnak, futnak, ütköznek, visszaérnek. Egyszóval fociznak, és nem bénáznak. Hozzák végre azt a szintet, amivel pár hete tornagyőztesek voltak Gödöllőn. 4-2-re nyertük az utolsó csoportmeccset, és mivel körbeverés volt, kezdődhetett a számolgatás, hogy a csoport 2. vagy 3. helyen végzünk. Ami nagyon nem mindegy, lévén ezen az múlik, hogy a továbbiakban az 1-4., vagy az 5-8. helyért küzdünk. És ami bosszantó a dologban, hogy még a gólkülönbség is egyezett, és csak az eggyel több rúgott gólon múlt, hogy sajnos az alsóházban kellett folytatnunk a tornát. Ha nincs az a benézett potya, ha nincs az az öngól, ha csak eggyel többet rúgunk...

De a sportban nincsen ha. Az első két mérkőzésen mutatott ovis szintű játék ma súlyosan megbosszulta magát. Kicsit későn ébredtek fel ma a fiúk, és ez így kevés az üdvösséghez. Az alsóházat persze már simán megnyerték. 5-1 volt a következő meccsünk, de ha ott 15-1 a végeredmény, az ellenfélnek akkor sem lehetett volna egy szava sem. Felborult a pálya, a 15 perc alatt összesen tán 2 esetben volt a mi térfelünkön a labda(!), igaz egy jól eltalált lövés miatt ebből az egyik gól is lett. Az 5-1 ellenére minimum 10 darab 100%-os ziccer ment mellé, kapusba, stb. Nem volt egy súlycsoportban a 2 csapat.

Az utolsó mérközésen 1-0-ra vertük azokat, akiktől a 2. csoportmeccsen még 2-1-re kikaptunk, de ez az 1-0 is csalóka, mert sokkal jobban játszottak a srácok. Csak nem mentek be elől a meglévő helyzetek, de nem is kellett, lévén a harmadik meccstől kezdve Henrik sem kapott olyan gólt, amiről tehetett volna. Sőt bravúrokat is bemutatott, és különösen ezen az utolsó meccsen számított nagyon, hogy mindent fogott, nem kapott gólt.

Nagy tanulsága a mai napnak, hogy nem lehet a sikert úgy elérni, ha csak féltávnál kezdünk el játszani az utolsó szalmaszálba kapaszkodva. Ég és föld volt a csapat teljesítménye az első kettő, majd az utolsó 3 mérkőzésen. Ez ma az ötödik helyhez volt elég.

Címke: